Gondoskodik-e rólam az Univerzum, vagy mindenért nekem kell keményen megdolgoznom?

Nem csodálkozom azon, hogy ennyi mindenkinek baja van az életével. Hiszen azok a sémák, amiket a felmenőink használtak, valahogy nálunk már nem működnek. Már nem akarjuk lenyelni többé a dühünket, már nem vagyunk hajlandóak megalkudni a középszerűséggel, már nem elégít ki, ha csak fél gőzzel élhetünk.

Nagyon tapasztalat dús hétvégém volt.. Nem úgy történtek a dolgok, ahogy szerettem volna egy bizonyos témában. Láttam, ahogy az első reakcióm feljött: hirtelen csalódott lettem, majd (valami korábbi hiedelem miatt) bekapcsolt a veszteség érzés.. de közben megjelent egy kicsi időre az, hogy okés, ha így jött ki, így jött ki. Végülis rendben van.

Minden amit tudatosan teszünk, és közben nem ítéljük meg jónak, vagy rossznak, az a befejezése pillanatában lezárul, elengedődik!

El szoktál gondolkozni azon, hogy amik fájdalmat okoznak, miért vannak az életedben?

Bízol az Életben, a létezésed fontosságában?

Honnan tudod, hogy megváltoztál?- Minden külső körülmény változatlansága ellenére TE másképp reagálsz, másként döntesz, másképp érzel mint korábban!

Nagyon fontos és szükséges első lépés, hogy azonosítsuk a traumáink okát, 'anyám nem szeretett eléggé, apámnak sose voltam elég jó..stb" Ki lehet szellőztetni a dühöt, a csalódottságot, szomorúságot.

A másik ember szavai vagy cselekedetei nagyon megtévesztőek lehetnek, főleg ha éppen kitolt velem az illető vagy megbántottt.

Ébredtetek már azzal az érzéssel, hogy :' Ez egy újabb nap az Édenkertben ?