Előfordult már veled, hogy kaptál egy bókot egy dícséretet ami nagyon feldobta a hangulatodat?
Érezted már, hogy megteltél szeretettel, hálával, akár egy kedves gesztus, egy előzékeny mozdulat, vagy egy komolyabb segítség kapcsán?
Megengedted már magadnak, hogy ebből hangulatból cselekedj?
Ha már megtetted, megyfigyelheted, hogy ebből a hangulatból...

Mi van, ha megkapod a nagy álmod, a munkát, pénzt, társat..nem kell semmiért erőlködnöd..nem kell harcolni, ellenkezni. Utópia...
Gondolj bele, ha nem az adja életed üzemanyagát, hogy valakit szidalmazol, vagy valakit megítélsz, gyűlölsz, vagy harcolsz...
Az elme mindig keresi a konfliktust, a harcot, enélkül ő megsemmisül. Erre épülnek a valóság...

Neked nem okoz megkönnyebbülést, hogy csak magadban kell rendezni a dolgokat?
Hogy a bensődben kell rendet rakni, nem a külvilágban a tárgyakkal, emberekkel van a bajod, hanem amit gondolsz róluk?
Benned van a kulcsod a saját szabadulásodhoz!

Mi kell ahhoz, hogy boldog legyél?
- A főnököd fizuelmelést adjon, elismerjen méltasson a kollégák előtt?
- A párod legalább a kívánságaid egy részét lesse, és teljesítse?
- A családodban mindenki egészséges és kedves legyen a másikkal?
- A körülötted élők, veled együtt békében éljenek és szeretetben?
- A politika a nép szolgálatában és...

Circulus vitiosus -Ördögi kör
Wikipédia:
"Egy adott negatív, kellemetlen helyzetből nincs kivezető út. ("Nincs kiútǃ" "A kör bezárult." "Csapdahelyzet." illetve "Ez egy 22-es csapdájaǃ" kifejezések, szólások helyett. Szórványosan a "mókuskerék" azaz egyhangú, monoton ismétlődő, reménytelen élethelyzet helyett.)"

A pokol szerintem nem egy hely, ahová a végelszámoláskor jut az illető lelke bűnhődni, hanem nagyon is valós, a mindennapok része..észre sem vesszük, hogy mennyire elszakadtunk attól a boldog és önfeledt gyermeki ártatlan énünktől, aki nyitott volt mindenre, rácsodálkozott a világra, áramló volt, minden csak játék volt...
Aztán jöttek a felnőtt...

Annyira el tudunk felejtkezni a valóságról, hogy az fantasztikus! Tökéletesen játsszuk a "ránk osztott " szerepet:
az embert, aki elszakadt a forrásától, megítéltetett az aktuális társadalmi normák szerint jóra, vagy rosszra. És csak magára számíthat.
Olyan ez, mintha azt mondanám egy felhős napon, hogy nincs többé Nap..hisz nem látom, nem érzem.
...

Ha nem vagy tudatos, az elméd automata pilótára kapcsol, és benne tart abban, amit eddig megismertél..nevezheted biztonságosnak is, hisz bármilyen kellemetlen, de legalább tudod mi következik.

Kedvencem, ez az abszolút megnyugtató gondolat:
Nem te mint személy hozod létre a magasabb verziódat, emeled a rezgésed, nekiállsz összelegózni az általad látott világ szűk szeletéből az addig ismert eszközeiddel, hogy megvalósítsd azt amit belül érzel, élni akarsz...

könnyű elfogadni azt, ami nincs hatással az életedre, a komfortzónádat nem fenyegeti, nem kíván anyagi ráfordítást, sem nagy odafigyelést, sem változtatást tőled. Ez nem is elfogadás valójában.