Anyaság mint átalakító erő

Az anyaság mint önmagunk újjáépítési lehetősége!

A saját tapasztalatomat és a környezetemben látottakat vettem alapul és ezek alapján alkotok véleményt. Visszatekintve az életemre (10 és 8 éves fiaim vannak) megdöbbentő, hogy az anyaság mennyire átformálja az életünket és egyébként egy végtelenül jó lehetőség arra, hogy újrakeretezzük az életünket sok szempontból.

Ez az írás most nem tér ki a gyerekekkel megélt csodálatos örömökre és boldogságérzésekre. Pusztán a nehézségeket járom benne körbe, hogy megértsük az átalakulás hátterét.

Illetve segíteni szeretnék azoknak az Édesanyáknak, akik benne vannak a káosz sűrűjében, hogy van ennek értelme és célja ami most történik velük. De legfőképp nincsenek egyedül, mégha sokszor magárahagyott érzésük is van.

Kezdjük az elején, nézzünk szembe a tényekkel!

Amint megszületik a baba minden a feje tetejére áll egy nő életében, a saját testével, az idő beosztásával kapcsolatosan. Teljesen alárendelődik a baba igényeinek, legalább az első hónapokban. Hacsaknem, tápszeres a baba és valaki más is segít a táplálásában. Amit eddig biztosnak gondoltunk, amiben magabiztosak voltunk, azt a kialvatlanság az új kihívás elég hamar elmorzsolja. Mivel ezt a feladatot nem lehet másra hárítani, ezért azok az édesanyák akik végigviszik ezeket a folyamatokat, ők mindenképpen egyfajta átalakuláson, újjászületésen mennek keresztül.

Az édesanya olyan kihívásokkal szembesül, amelyekre előzőleg senki sem készítette fel. Bár lehet, hogy volt valakinek a családban babája, fogta az ölében, vigyázott rá. De teljesen más, amikor az ember a saját babája miatt aggódik, vagy anyatejjel eteti, gondozza ha lázas, vagy a foga jön. Mindent a baba igényeihez kell igazítani, bizonyos értelemben a nő az egyik pillanatról a másikra, akár egy főnöki pozícióból is egy teljes mértékben beosztott szolgálatba kerül.

Itt ez már önmagában is önbizalom romboló lehet és a hosszas fizika-érzelmi igénybevétel kapcsán egy túlélő üzemmódra kapcsolunk. Állandó kihívások vannak a baba változó igényei miatt (mit eszik, mikor alszik, mennyit mozog stb). Nagyon gyakran önbizalom romboló az összehasonlítás is. Például elkezdjük összehasonlítani a korábbi életvitelüket, a korábbi szabadság érzésünket a babázós időszakkal. Illetve összehasonlíthatjuk magunkat más édesanyákkal, vagy a gyermekünket az ő gyermekükkel. 'Bezzeg ő végigalussza / már szobatiszta / megeszi a babatápot...stb. Ez is további önbizalom romboló, mert arra a következtetésre jutunk, hogy mások sokkal jobbak ebben, mi pedig kudarcot vallunk.

Később folytatjuk a versengést, kinek hízik gyorsabban a babája, kié okosabb, kié jár az óvodában angolra/spanyolra/gitározni.. végeláthatatlan versenyhelyzetbe kényszerítjük magunkat. Miközben egy túlélő üzemmódban élünk a fáradtságtól és a megváltozott körülményeinktől.

Hiszen úgy érezzük, hogy elveszítettük azt az ismerős talajt, ami korábban a lábunk alatt volt. Nincs ott a munkánk, amiben örömünket leltük, vagy amiben sikeresnek éreztük magunkat. Nincsenek kollégák, és a barátokra is nagyon kevés időt tudunk fordítani.

Gyakori lehet ilyenkor, hogy megpróbáljuk másra hárítani feladatainkat túlterheltségünkből fakadóan. Majd a párunk besegít, etessen ő is éjszakánként. Ez csak ideig-óráig tud működni szerintem. A túlélő üzemmódban viszont általában csak a rövidtávú megoldásokra fókuszálunk: csak a mai napot éljük túl / csak eljussak inni egy kávét / csak a mai etetést, sétát / csak a mai éjszakát éljem túl.

Szerencsés helyzet, ha valaki heti rendszerességgel tud magára időt fordítani, hogy valamilyen szinten fenntartsa az önmagával való törődést. Lehet, hogy ebben a múltunkhoz való ragaszkodás, a régi életünkbe visszavágyódás jelenik meg. Legyünk résen!

Fontos felismerni, hogy itt véglegesen megváltozik az életünk, az életvitelünk és ahogyan majd a világra nézünk innentől kezdve, hogy gyermekünk van.

Elveszhetünk a sok apró feladatban, kicsinyességekben. Megpróbáluk kontrollálni nagyon sok dolgot, hiszen ez korábban természetes volt. Emiatt nem, vagy csak nehezen tudunk segítséget elfogadni. "Majd inkább én megoldom!" Holott már tornyosulnak és összecsapnak a fejünk felett a hullámok. Meg lehet tanulni azt mondani: "Köszönöm, jó lesz, ahogy te megteszed!"

Teljes mértékben elindul egy átalakulás, aminek része, hogy a korábbi alapokon nyugvó önbizalom, a világban elfoglalt helyünk átalakulhasson.

Ahogy nő a gyerek azt felejtjük el észrevenni, hogy végül is ez a nap is sikerült. Megdícsérni magunkat a nap végén, elérni az ELÉG JÓ érzéshez. Nézzünk vissza őszintén, hogy anyaként állandó a változás! Mindig változnak a körülmények, most már átfordul, most már mást eszik, most már nem szopizik, most már jár bölcsibe/ oviba / suliba.. Stb.

Tele vagyunk változással és mégis mindegyiket valamilyen módon abszolváltuk! Véghez vittünk, sikeresen lezártuk! Tulajdonképpen együtt nőttünk és együtt változunk a gyermekkel, és már egyre könnyebben és könnyebben változtatjuk meg a szokásokat, az étrendet, a napi időbeosztásunkat.

Könnyedebben elkezdünk változni, nem borulunk ki, ha már kinőtte a ruháját, és nem eszi meg azt, amit tegnap még oly lelkesen falt. Nem zavar, ha a másik, máshogyan oldja meg helyettünk a rábízott feladatot. Áthelyeződnek a prioritások, nem baj, ha nincs minden nap felmosva és nem zavar napokig a száraz ruha elpakolatlanul. Nekem több évembe telt, mire megszoktam az éjszakai felkeléseket úgy, hogy egyáltalán nem lettem bosszús miatta.

Van egy angol szó: resilience - Rugalmas ellenállási képesség. A képesség, hogy erőteljes, megújuló vagy akár sokkszerű külső hatásokhoz sikeresen adaptálódjunk.

Szerintem ez a legkiválóbb szó arra, amit anyaként bizonyára sokan átélünk.

Mi a kulcs?

Az, hogy megtanuljam újra definiálni magamat, hogy mi fontos, hogy mennyi időt tudok magamra fordítani, hogy mennyi őszinte figyelmet tudok a gyermeknek adni, hogy hogyan osszuk fel otthon a munkákat. Miért fontos ez? Mert eljön a pont amikor már egyre kevesebb feladatom lesz a gyermekkel, és egyre több idő lesz újra az enyém (munkáé, páromé, testemé, lelkemé) Nade hogyan használom fel ezt az időt? Mivé alakítom magam?

Őszintén meg kell vizsgálni magunkban, hogy mennyi az az idő amikor a teljes figyelmemet adom a gyermeknek. Amikor tényleg vele vagyok testben, lélekben, fejben. Tehát az esti mesét tényleg úgy olvasom fel, hogy én is oda figyelek. A pingpongban együtt nevetünk, és türelemmel tanítom meg tojást feltörni a vacsorához. Ha rászánom az időt, akkor ott lesz a türelmem is. Mert ha egy multitasking üzemmódban, egyszerre csinálunk többfélét és csak testben vagyunk jelen, akkor a végén úgyis bűntudatunk lesz. Kapkodunk és szemrehányást teszünk magunknak, úgy érezzük, hogy "szaranyák" voltunk. Inkább legyen kevesebb, de az minőségi idő együtt.

Mindig a jelenben vagyunk, ezért a múltunkban már semmit nem tudunk belepréselni. Tehát ha a mai eszünkkel már máshogy oldanánk meg valamit, de anno akár évekig reagáltunk valahogy, akkor most hagyjuk abba a magunk megítélését. Ne hánytorgassuk, és ne keltsünk bűntudatot magunkban. Meg kell tudnunk békélni a múltunkkal. Az akkori tudásunk legjobbja az volt és kész.

Vegyük észre, hogy mikor kezd el felnőni a gyermek és mikor tudunk egyre kevésbé irányítani, beleszólni az életébe. Bizony ez az a pont, ahol egyre több és több idő jut az édesanyának újra önmagára. Ehelyett gyakran továbbra is kontrollálnak, és sok apróságban irányítani akarják a gyermekük életét, mint amikor még kicsi volt.

Észre kell venni, hogy mikor nyílik meg a tér és a hely újra, hogy önmagunkra visszategyük a figyelmet!

Meg kell keresni újra azt a mozgásformát, diétát, étrendet, ami örömmel és sikerélménnyel tölt el. Testünk után a lelkünket is formába lendítjük!

Mi is lehetne ennek jobb eszköze, minthogy felidézzük azt, hogy mik azok a céljaink amire már egy jó ideje legyintünk?

Mielőtt még gyereket vállaltunk, milyen dolgok lelkesítettek? Mikor éreztük, hogy -" Ez az! ezt akarom csinálni!" Mi motivál, mi lelkesít, mivel töltöd legszívesebben az időd?

Elővehetsz egy korábbi fényképet, vagy egy díjat, egy elért eredményt önmagadról, amelyikre ha ránézel, azt érzed, hogy "Ekkor büszke voltam magamra!"

Sőt! Most is büszke lehetsz magadra, mert édesanyaként már eddig is helyt álltál nap mint nap.

El tudjuk-e képzelni magunkat anyagilag sikeres édesanyaként? Akár úgy is, hogy nincsen háttérországunk, vagy párunk? Gyakran látom, hogy elkezdünk két kézzel kapaszkodni a partnerünkbe, és nem tudjuk, vagy elfelejtjük, hogy mi a magunk erejéből is nagyon-nagyon erősek vagyunk.

Ha elkezd kirajzolódni egy érzés, egy munka, egy vállalkozás, akkor ez A Jövőképed!

Ez lesz a következő gyermeked, ezt kell elkezdeni dédelgetni és nap mint nap részletekkel, tervekkel, ötletekkel forogni körülötte. Így megteremtjük és erőt adunk egy új verziónak magunkról!

Érdemes egy példaképet választanunk, egy olyan nőt, aki most sikeres, de korábban hasonló cipőben járt. Minél inkább a kivitelezhetőségére figyelsz, annál inkább érezni fogod, hogy ez működik, meg lehet csinálni, sikeres vagy!

Ha nincs konkrét válaszod, vagy célod a fenti kérdésekre, akkor engedd meg, hogy ezek a válaszok egy séta csendjében, vezetés közben, vagy meditáció után felbukkanjanak. Elkezdhetsz önismerettel foglalkozni, hogy megértsd önmagad mélységeit is.

Éreznünk kell az erőnket, ha visszatekintünk eddig az anyai szolgálatunkra, hogy micsoda új életet adtunk, hogy mennyire jól tudjuk kezelni helyzeteket, hogy még mindig egészségesek vagyunk, és boldogan adunk reggeli puszit.

Egy apró játék teszt! Gondold végéig, milyennek láttad az édesanyádat?

Szerencsés, ha jó emlékek, jó érzések jutnak először eszedbe. Mint például: szeretetteljes, gondoskodó, puha, jó illatú, játékos, mókás.

De nézd csak meg jobban, azt a képet! Mit gondolsz, ő hogyan érezhette magát eközben?

Önfeláldozó, elgyötört, kimerült, erején felül teljesítő, lemondott a saját vágyairól?

Hogyha ezekre a kérdésekre van igenlő válaszod, akkor a következő kérdés adja magát! Te ezt a képet szeretnéd erősíteni? Ez az a minta amit tovább szeretnél adni?

Ahogy eddig cselekedtél, abból csak az a fajta jövőkép fog tudni megalkotódni, amit éppen most tapasztalsz, vagy változtatsz! Márpedig anyaként ezt az egyet már nagyon jól begyakoroltad.

Jegyezd meg, reziliens vagy!

Fel kell tudja ismerni minden nő magában az Értéket, a Csodát, hogy mi mindenre vagyunk képesek! Hogy olyan céltudatos, erős, magabiztos, örömteli és sikeres legyen minden Édesanya, amiről eddig talán álmodni sem mert!

kép: internet