Az elméd bezár

Kedves ismerősöm bizonygatta, hogy a világ nagyon veszélyes, nagyon résen kell lenni, mert minden irányból érhet támadás. Ilyen és hasonló gondolatokkal bombázta a lelki békém virágos kiskertjét napok óta. Mintha egy ismerős sötét felhő ereszkedett volna a kertem fölé...pár napig jól be is árnyékolt. Ma is folytatódott, hogy ő csak meg akar védeni a bántásoktól, csalódásoktól, és mindig a legrosszabbra kell felkészülni. Éppen most is készül egy konkrét eseményre, nehogy átverjék.

Ma viszont valami megelégelte bennem ezt a komor hangulatú nyomást, és elkezdtem vele vitába szállni. Mi van, ha ez nekem nem válik be? Hogy mindekit terrorban és full kontrollban tartok, nehogy engem bántson? Hisz próbáltam, vitás húsba vágó, napi életemet befolyásoló szituban a másik felet fenyegetéssel, mások bevonásával rendre utasítani...de csak annyit értem el, hogy egyre inkább kicsúszott a legkisebb repedésen át. A helyzet nem javult, legkevésbé sem értem célt. 

Míg egy nap felismertem, hogy ez az egész harc, a másikról való negatív feltételezéseim mintha engem marcangoltak volna belülről. A fenevad nem kívül volt, nem a személy volt az! A saját belső démonom rágott..Fájdalom és erőlködés volt a jutalmam belül, érzésben!

Ez az Elme működése, a tudatosság által meghaladva! Egy magasabb rendű szeretet megnyilvánulása.
Az elme ezt mondja: -Meg kell védeni magunkat!-Látod?  Igazam van!  Sőt, ott a tapasztalat is!

 

Tehát:

- Vagy a vágyad vesz rá, hogy elhagyd az elme biztonságosnak tűnő fészkét..

- Vagy annyira kényelmetlenül érzed magad ebben a támadás- védekezés felállásban, hogy emiatt hagyod magad mögött az elme által kreált komfortzónádat.