Az Önszeretet az önzés?

Önszeretet..egyenlő az önzőséggel?
Gyerekként suli után mindig húztam az időt, hogy ne menjenek el a barátaim haza, újabb és újabb kérdésekkel késleltettem a búcsút..
Úgy tűnt, hogy ez önzőség. Pedig csak egy sérülés volt, kellett a figyelem és szeretet pótlék.
Bármit amit tettem, az volt a motivációja, drive-ja, hogy figyelmet, szeretetet, elismerést, visszaigazolást szerezzek meg.. kívülről..
Mennyire be tud rögzülni ez a felfogás...
Várjuk a jó jegyet a suliban, aztán a főnök dicséretét, a társunk bókját, a kollégák elismerését. Ennek híján egy értéktelen, sikertelen alaknak minősítjük magunkat...
Évekkel ezelőtt egy terápia keretén belül tudtam kimondani, hogy sosem éltem még egy percig sem magamért.
Mindent a külvilágtól vártam, majd megkapom, odaadják, ha elég jó vagyok ebben vagy abban.
Hosszú önismereti folyamat segített abban, hogy felfedezzem azt a belső energia forrást, hogy nekem "is" szeretnem kell magamat.
Sőt nekem kell igazán!
Fel kell fedezzem, hogy minek örülök csak úgy, mit kedvelek és mit kevésbé. Minden cselekedet mögé nézve azt kérdezni, miben segített ez engem? Milyen képességet, alkalmasságot világított meg ahelyett, hogy kitől kaphatok buksi simogatást.
Önzőség, ha magadat szereted először?
Tényleg, lehet úgy szeretni, hogy magad felé nem fordultál szeretettel soha?
Az önzetlenség az önzéssel együtt fedezhető fel.
Amíg valaki belül üres, az kívülről próbálja betölteni ezt az űrt. Aki már megtalálta magát, azt adhatja oda másnak a figyelmet a szeretetet magából.
Lévai Kata Purity