Beleállni vagy menekülni?
2021.06.03
Szaturnusz vs. Uránusz
-Kötelességből állj bele?
-Szabadság érdekében lógj meg előle?
-Kötelességből állj bele?
-Szabadság érdekében lógj meg előle?
Mit tegyek ha van előttem olyan kaliberű feladat, amitől rosszul vagyok, ami maga alá temet? Két gyakori reakció a MUSZÁJ VS. KIMENEKÜLÉS.
Mindegyik egy véglet.
De hol találod az arany középutat?
Ha fog összeszorítva belekényszeríted magad, az eredmény is olyan lesz, miközben szenvedést érzel. Beszűkül a figyelmed és mindent ahhoz mérsz: hiába csinálod meg a többi feladatod, az semmi, mert a naggyal még nem végeztél.
Ha megpróbálsz ellógni, a nyomodban lesz. A legkülönfélébb módokon jön szembe. Nem hagy békén.
Ha fog összeszorítva belekényszeríted magad, az eredmény is olyan lesz, miközben szenvedést érzel. Beszűkül a figyelmed és mindent ahhoz mérsz: hiába csinálod meg a többi feladatod, az semmi, mert a naggyal még nem végeztél.
Ha megpróbálsz ellógni, a nyomodban lesz. A legkülönfélébb módokon jön szembe. Nem hagy békén.
Ami nekem a gyakorlatban működik:
Tudomásul veszem, hogy ez a feladat adott. Nem görcsből dolgozom, csak ránézek. Engedem, hogy meglássam. Felírhatom egy listára sok más könnyű, napi dolgom mellé. Tudom, hogy ez az én feladatom, de még nem értett meg hozzá bennem az idő.
Ahogy haladnak a napok, egyre több dolgot teljesítek a listámról, ettől máris jobban érzem magam. Én kormányzom a hajóm, érzem, hogy sikerülnek a dolgaim.
Időnként átfut a szemem a "nehéz " feladaton.. és egy könnyebb lelkiállapotban (megdícsérve magam a mindennapi kis sikerekért) már nem tűnik olyan szörnyűnek, még nem tudom megoldani, de már nem menekülök. Sőt kapcsolódó jó gondolatok ötletek érkezhetnek. De még hagyom.
Hagyom, hogy köré gyülekezzenek az megoldási javaslatok, a tanácsok, és így már sokkal barátságosabb képet fest.
Míg egyszer csak összeérnek a szálak, beérik az idő, és könnyedén megoldom.
Utána is jár a dicséret magunknak!!
Ahogy haladnak a napok, egyre több dolgot teljesítek a listámról, ettől máris jobban érzem magam. Én kormányzom a hajóm, érzem, hogy sikerülnek a dolgaim.
Időnként átfut a szemem a "nehéz " feladaton.. és egy könnyebb lelkiállapotban (megdícsérve magam a mindennapi kis sikerekért) már nem tűnik olyan szörnyűnek, még nem tudom megoldani, de már nem menekülök. Sőt kapcsolódó jó gondolatok ötletek érkezhetnek. De még hagyom.
Hagyom, hogy köré gyülekezzenek az megoldási javaslatok, a tanácsok, és így már sokkal barátságosabb képet fest.
Míg egyszer csak összeérnek a szálak, beérik az idő, és könnyedén megoldom.
Utána is jár a dicséret magunknak!!
😉
