Bizakodás, Bizalom

Amikor tudatosul bennünk, hogy mennyivel többek vagyunk mint pusztán a testünk, ott láthatjuk meg, hogy az elménk úgy működtet minket, mint a kisgyerekek a homokozóban, akik feszülnek a játékokért. Nincsenek tudatában annak, hogy anya táskájaban még számtalan más játék is van.

Beszűkülünk, minden más mellékessé válik, hogy süt a nap, hogy pajtások vesznek körül, hogy anya szeret.

Annyira ráfeszülünk a hiányunkra, hogy az fájdalommal tölt el. Semmi más nem érdekes, csak megszállottan kergetjük azt az egyet, amitől majd boldogok leszünk.

Ha bármilyen apropóból átbillenünk a boldog oldalra, és tudatosan éljük meg azt.

Akkor láthatjuk meg a teljességet, hogy mindig minden körülöttünk van. Csak mi takartuk ki a látásunkat, kiabálva, sírva.

Ilyenkor lehet megérezni, hogy annyival többek vagyunk mint az a fájó test, aki a hiányát jajgatja.

Mérhetetlen boldogság, szinkronicitás vesz körül. Mindennek ami eddig is körülvett, érezheted a csodálatosságát. Vagy azt, hogy olyan ajándékok és szeretet van körülöttünk amire nem is számítottunk. Nem az elme tervei, elvárásai szerinti, s emiatt nem is vettük eddig észre.

Járj nyitott szemmel, keresd és vedd észre a pozitív jeleket. Gyűjtögesd őket addig, amíg átbillen a mérleg nyelve, ez válik természetessé.

Ezt kapod lépten nyomon.

Csak nyisd ki rá a szemed és a szíved!