Elfogadás

Elfogadás,

könnyű elfogadni azt, ami nincs hatással az életedre, a komfortzónádat nem fenyegeti, nem kíván anyagi ráfordítást, sem nagy odafigyelést, sem változtatást tőled. Ez nem is elfogadás valójában. 

Az igazi elfogadás az, amikor valami kihívást jelentő dolgot, helyzetet engedsz átfolyni magadon. Hagyod, hogy véghez vigye a módosításokat rajtad, anélkül hogy beleragadnál. Csak figyeled a folyamatot, ahogy lefut rajtad keresztül. 

Eleinte úgy tűnik, ezt az elfogadást másokkal játsszuk, elfogadjuk a társunk, a gyerekünk, a szüleink, a kollégáink viselkedését, reakcióját, hisztijét. Miközben valójában csak a mi kivetülésünk játszódik le életünk színpadán! Mi magunk adjuk a szövegkönyvet a másik kezébe, ezért nem is a másik személynek bocsájtjuk meg a reakcióját, hanem önmagunk sérült részeinek tánca az ami lejátszódik. Tehát a magunk sérült, kitaszított részeinek elfogadása az ahová el lehet jutni. 

Ismerem ezt az érzést, amikor bevallom magamnak, hogy hol vagyok "gyenge " . Egyszerre mintha meztelen lennék, szégyenletes, vagy kínos is egyszerre az érzés, de mindenképp sebezhetővé válok tőle. Ott állok magammal szemben, az ítélettel a kezemben magamról. 

Választhatom azt, hogy tovább harcolok magam ellen, Vagy választhatom, hogy elfogadom magamat úgy ahogy vagyok, hogy nem küzdök önmagam ellen, hanem szeretetben megfürdetem szegény elrejtett, duzzogó, vagy dacos kis részeimet. Megértem a motivációit, nem ítélem el magam többé. 

Az elfogadás magaddal kezdődik, és végződik. Jó, ha ehhez ismered a rejtett, duzzogó, harcoló, színlelt, telhetetlen, áldozati, elveszett, meg nem értett ..stb részeidet. 

Te kinek osztottál szövegkönyvet, és mi áll benne? Választ kaphatsz az Asztro-Alkímia konzultáción.

Várlak szeretettel

https://www.levaikata.hu/egyeni/