Figyelmünk iránya

Nem szeretném, ha az lenne a látszat, hogy én tökéletes vagyok. De jó pár év kemény önmunka van mögöttem, válással, két gyermek anyukájaként. Még mindig tanulok magamról, de szerencsére már sokkal inkább a szereteten és az elfogadáson keresztül tapasztalom meg a tükröket.

Van egy hitrendszerem, aminek már sok oldalát lebontottam, ezért kevesebbszer jön elő. De még mindig ott van. Múlt héten egy élethelyzet megint előhozta, és ma hallottam meg a legfrappánsabban a barátom szájából a "kritikát".

-A külvilágra puffogok, ahelyett, hogy a bennem jelenlévő és megnyilvánuló értékre tenném a fókuszom.

Ez annyira fején találta a szöget, hogy elállt a szavam. A külvilág számtalan kihívással, hideg, vagy meleg történettel szolgál nekünk minden nap. Melyiknek adok hitelt?

Tudatosítsuk, hogy amire figyelünk, abból lesz egyre több! Ahogy a svédasztalról is azt teszem a tányéromba ami ízlik, ilyen módon kell a gondolataink történeteink közt is szelektálni. Nem fordulok el, ha épp egy nekem nem tetszőt látok, hanem elfogadom a jelen pillanatot, megköszönöm neki, h irányba tett, és azt veszem el ami ízlik.

Mert ettől még inkább tudatosul bennem minden pillanatban, hogy mire vágyok, mi az utam, mi a feladatom. Helyezzem vissza a fókuszomat oda, ami a leginkább szenvedéllyel, lendülettel tölt el.

Ilyenkor tud megjelenni bennem a hála azok iránt, akiktől hideget kaptam. Mert nélkülük nem ismertem volna fel újra és újra a saját irányom.

Köszönöm a Társamnak is, hogy jelen van az életemben, és én megengedem neki, hogy vezessen.