Ha össze csapnak a hullámok a fejed felett

2021.08.27
Barátnőm kétségek közepette hívott fel.
Közre adom, mert úgy érzem segíthet másoknak.
El van keseredve, nem tudja mihez kezdjen az életével. A Purity Csakrameditációban túl kevés az idő, hogy feljöjjön a blokk. Nem tudja milyen munkát végezne szívesen, azt bőven tudja mit nem. Azzal van tele a padlás. A Mit Nem-ekkel. És különben is...
Mindenki mondja, hogy keresse meg mit szeretne, de már tele a bugyra ezzel a szöveggel.


Hányan vagyunk így ezzel.. ?

 

Alapvetően a gondolkodásunk kizárólag a feladat - munka - probélma háromszögben boncolgat.
Pedig van anyagi tartaléka, két egészséges csodás kisfia van, visszaszerezte a kisportolt alakját.. de a lelke szenved, nem találja az örömöt, vagy nem ÉRZI, hiába tudja fejből mi mindennek örülhet.
Mert belül a hang azt mondja: 'Nem elég amit csinálsz! Nem vagy elég jó anya! Hogyhogy nem tudod mit akarsz csinálni? Szívből választott munka..még mit nem? Mars vissza gürizni! '


Egyszerűen nem tanították meg nekünk, hogyan szeressük az életet, és hogyan szeressük benne magunkat. Csak a kemény munka, a taposás, a 'sose vagy elég', lebeg a szemünk előtt.
Nem érzi miben van a tehetsége, pedig mindenki más látja benne.
Ami számunkra teljesen természetes, az másnak kincs, mert ő pont kiegészül vele/tőle. 


Azt válaszoltam, hogy mindig is benne volt/van az amivel szívesen foglalkozik, csak elfelejtette, és az odavezető utat is benőtte a fű...
És most ezt a fűvel benőtt, porlepte helyet kell felfedeznie. De ahhoz, hogy ÉREZZE mi a jó neki igazán, belülről kell felépítenie magát, nem kívülről betöltetni az űrt akármivel.
Szóval irány befelé! 


Ha a meditációban nem jön fel konkrét blokk, fájdalmas esemény, akkor csak lebegjünk tovább a következő képre. Öleljük meg képzeletben a hozzátartozóinkat, engedjük magunkat tovább.
Nem kell ebben is feladatot vagy kihívást látni, keresni a szokásainkhoz híven.
A könnyedség érzése pont elég. A könnyű vagyok, könnyen kapcsolódom pont elég. 


Saját tapasztalatom az, hogy nap közben történnek aztán olyan tisztázó beszélgetések, rálátások amik a meditációban elindult energiákat belül helyre teszik. 

 

Az élet szeretet is gyakorlás, ahogy babaként elsajátítjuk a kúszás, mászás, járás, beszéd technikáját. Ugyan úgy kell a figyelmünket "tanítani" , hogy a legapróbb pozitív dolgokat is észre vegyük.
Ha esett az eső, legalább jó a földnek, nem kell locsolni, ha süt a nap lehet kinti programot csinálni, vagy szimplán örülni neki.
Pár hónapja láttam egy kerekesszékes embert, emlékszem, hogy milyen hálás voltam, hogy van két egészséges lábam és oda mehetek ahova tetszik. Sőt futhatok.. 


Gyakorolni kell ezt a fajta hozzáállást, hogy felerősödhessen a jó, az örömteli. Minél több pillanatunk tudjon a figyelmünk irányának megfelelően átalakulni. Eldönthetem, hogy csak a kellemetlent látom magam körül, vagy észreveszem, hogy mennyire sok apró jó történt aznap.
Meg lehet tanulni befelé hallgatózni, hogy a megérzéseinknek helyt adjunk, de amíg az ego ezt túlkiabálja, addig függünk a külvilág jelenségeitől. Kívülről vagyunk motiválva, nehogy elveszítsünk valamit, a másik kedvéért, a főnök kedvéért, a pénz kedvéért..
A belső motivációnál a magam kedvéért teszek meg valamit, mert nem is tudok mást tenni.
És figyelem a jeleket! Kérek, aztán hagyom hogy AKÁRHOGY érkezzen a következő lépés, a válasz.
Hallom az ego elégedetlenségét, de már nincs egyedül, már ott áll stabilan mellette a begyakorolt pozitív kitartás, aki nem kétlekedik. Sem abban, hogy érdemes, sem abban, hogy szeretve van.
Az élet szép és élni jó!

Köszönöm a barátnőm őszinteségét