Pedig a Világod Képlékeny!
Pedig a világod képlékeny!
Gondoskodik-e rólam az Univerzum, vagy mindenért nekem kell keményen megdolgoznom?
Járjuk az utunkat, csináljuk a dolgunkat, de idővel fel tud tűnni, hogy valami keserű ízű. Valami hiányzik! Ez egy nyom! Nyomozni kell az elme mély és összetett zegzugaiban. Egyre több bizonyítékot látok, világossá válik, hogy tényleg ezzel a hiedelemmel (egyedül küzdés) működött az életem!
A legkorábbi ehhez köthető tapasztalatom ez volt: Amikor megszülettem, sajnos nem kaphattam anyatejet.. Máris igazolást nyert a fenti hiedelem.. nekem nem jár, rólam nem gondoskodnak, egyedül kell küzdenem, magamra vagyok hagyva szerETET nélkül. Oh hát persze, passzol a képletem sok sok jelével. Feketén-fehéren oda van írva!
De az asztrológia nem szabad, hogy bebörtönözzön! Mutasson utat, adjon kulcsot, értelmet! Egyfajta Asztro-Alkímia jelleggel mutassa meg, merre van a helyes értelmezése a létezésemnek, mit kell megváltoztatnom, melyik elmebörtönből kell kilépnem, hogy ember-aranyként tekintsek magamra és az életemre!
Itt jön be az egyik legfontosabb lépés: az ALÁZAT és NYITOTTSÁG! Egyrészt azt a magára hagyott csecsemő én-t meg kell szeretgetni, meg kell bocsátani a szereplőknek, érzelmileg odafordulni mindenkihez. Utána a fent megélt hiedelmet képlékenynek látni. Hiszen ha a megbocsájtás és a harag elengedése után még mindig a gondoskodásra vágyok, akkor az elérhető kell, hogy legyen számomra! Akár szimbolikusan is írhatom, a vágyam, hogy az Univerzum a keblére emeljen és gondoskodjon rólam.
És íme a csoda, a világ képlékenysége .. kiderül, hogy majd egy évig volt anyatej, mégha egy gyulladás miatt nem is férhetem hozzá! De volt számomra! Tehát létezik számomra is a végtelen gondoskodás. Ott volt, csak a hiedelem megakadályozta, hogy az ő verzióján kívül bármi mást meglássak, vagy megéljek. Így működnek a hiedelmek, minden más verziót kizárva, csak azt az egy, kellemetlen, szűk utat mutathatja, bármerre is mennék..
Viszont az Univerzum gondoskodása is ugyanígy, mindehol megmutatja magát, járjak bármerre. Most már látom, visszamenőleg is az életemben, hogy mennyi gondoskodás és szeretet vesz körül. Szükségtelen egyedül küzdenem.